Chapter 3.

Chapter 2.

Sebastian a földön feküdt, és nyöszörgött a fájdalomtól.
Perselus jobban figyelt, és rövid időn belül megértette, mit akar mondani barátja:
- Menj innen! Most! - Az utolsó szavát már nem lehetett érteni a morgástól.Perselus nem tudta mitévő legyen: szót fogadjon-e vagy sem. Végül elment, hogy megkeresse Minervát. Nem telt el sok idő, a két tizenéves visszatért oda, ahol az előbb Sebastian volt.
Nem lepődött meg senki sem, mikor látták, hogy barátjuk már teljesen alakot váltott.
- Rosszabbul viseli mint a múltkor - Állapította meg Minerva. Perselus egyet értően bólintott.
- Talán odébb kéne vinnünk, hogy ne érje a hold fénye - Vetette fel. Minerva bólintott, és nekiláttak, hogy elvigyék az ablak közeléből az izmos állattá vált testet. Némi bénázás után azonban sikerrel jártak: Sebastiant a majdnem másfél méterre álló kanapéig el tudták húzni, és mikor elővigyázatossági okokból hátrébb léptek a veszedelmesen morgó félig farkas, félig ember lénytől, az meglepetésükre felállt, és elkezdett a szobában körbe - körbe járkálni, mintha egy, számára teljesen ismeretlen helyen lenne, majd hirtelen irányt változtatott, és kirohant a házból.
Minerva is és Perselus is utána eredt. Perselus szerint a farkas az erdőbe ment, ezért ő arra kezdte el keresni. Alig ment a fák sűrűjében pár métert, mikor a közelben valami ismerős dolog megmozdult.Ez a dolog nem volt más, mint Rose göndör haja.
Rose, mintha parancsra tenné, hátra fordult:
- Mit keresel itt? - Kérdezte színlelt kíváncsisággal.
- Az egyik barátomat keresem.
- Menj haza. Teliholdkor ne mászkálj feleslegesen.
- Miért? - Kérdezte Perselus kíváncsian.
- Mert ilyenkor a farkasok harapósak, de nagyon. Menj haza - -Utasította Rose.
- Miért baj, ha "harapósak"? - Kérdezte Perselus némi gúnnyal.
- Szerinted miért volt olyan fontos, hogy igyál a véremből? Mert ha nem teszed meg, akkor belehalsz! De, mivel megtetted, már te is egy vagy közülünk. És kerüld a Fox - gyereket.
- Kim vagy, hogy megparancsold, kivel beszéljek meg kivel nem?! Senkim! Takarodj előlem! - Ordította magából kikelve Perselus, és megpróbálta odébb lökni Roset, de nem sikerült.
Néhány ilyen próbálkozás után azonban felfogta, hogy nem fog elmenni innen, ezért kimondta, amit már korábban is meg akart kérdezni:
- Miféle lénnyé tettél?
- Olyanná, amilyen én is vagyok. Majd megtudod. Holnap, ilyenkor legyél itt.Ígérem, elmondom - Fogadkozott Rose.

Chapter 1.

Két hónappal később Perselust is utol érte a végzete:
A sötét éjjelben járkálván egy, a földön fekvő emberre figyelt fel. Közelebb ment, hogy segítsen az ismeretlennek, amikor az hirtelen megmozdult: Felugrott, és egy ügyes mozdulattal a földre terítette gyanútlan áldozatát. erselus próbált szabadkozni, de a lény erősebbnek bizonyult nála. "Meg fogok halni" - futott át a rémült tizenéves agyán. A lény áldozata nyakára borult és egy gyors mozdulattal sebet ejtett Perselus ütőere közelében. Majd szívni kezdte a gyerek vérét, aki már feladta azt a hiú reményt, hogy túléli ezt az éjjelt.
- Vérszerződést kötünk - Duruzsolta mély, búgó hangon az előbb még eszméletlenséget színlelő, hangjából ítélve nőnemű támadó, majd kacarászni kezdett.
"Hogy lehettem ilyen ostoba? Mégis, mit hittem? Azt, hogy valaki az erdőben kószálva összeesett?" - Kérdezte magától a már majdnem félholt Perselus. Amíg ezt végiggondolta, addig támadója a saját csuklóján is sebet ejtett, amiből lassan, de annál biztosabban ömlött a sötétvörös vér.
- Igyál, amennyit csak tudsz. Hidd el, jót fog tenni. - Bizonygatta. Perselus elfordította a fejét, mert nembírta a vér látványát. Ekkor a nő a vérző csuklóját Perselus ajka elé tette, és mikor a gyerek ismét elfordította az arcát, a nő türelme elfogyott: Perselust torkánál fogva elkapta, állkapcsát két oldalról megnyomta, minek eredményeképp Perselus kinyitotta a száját. A nő a már teljesen véres csuklóját áldozata szájához tette, és hagyta, hogy vérét a halálra rémült és undorodó áldpzata lenyelje.
Több, mint öt percig tartott, mire a vér cserét a nő félbe szakította azzal, hogy a kezét az oldala mellé szegezte, és megszólalt:
- Mára ennyi legyen elég. Rose vagyok - Mutatkozott be, és jobb kezét Perselus felé nyújtotta.
Perselus egy pillanatig gondolkodott, hogy mit kéne tennie, de3 aztán elhatározta magát, és kezet fogott Rose - zal.
- Én pedig Perselus - válaszolt udvariasan.
- Szép név - Búgta Rose. - Szólíthatlak Pepe - nek? - Kérdezte mosolyogva.
Perselus bólintott, és most először ránézett Rosera. A nő nem lehetett idősebb tizenkilencnél, sötétbarna, göndör haja majdnem a háta közepéig ért, bőre a telihold fényében hófehérnek tűnt, a szeme pedig enyhe zöld volt.
- Rosie a becenevem - Mondta Rose.
Majd elment.
Perselus hitetlenkedve nézett utána, de fél perc múlva elindult, hogy megnézze, mi van Sebastiannal. Félt a rá váró látványtól, de amikor belépett barátja szobájába, kis híján elájult.
Nem erre számított.

Prologue

- Szevasz - Köszönt a tizenhat éves Perselus barátjának, Sebastiannak.
- Heló - Mondta álmosan a gyerek. - Na akkor délutánra elengedtek a szüleid?- Aham. De holnap reggelre haza kell érnem, és nem lehetek túl részeg. - Magyarázta el a feltételeket letörten.
- Értem. Akkor írok Minervának, hogy három fő lesz - Kacsintott Sebastian egyre éberebben.
Kora délután összegyűlt a kis csapat az udvar hátsó végében felállított fészerben.
Az idő repült, és hamar be is esteledett. Éjfél után Minerva kiment egy újabb üveg borért, és ekkor Sebastian is kiment az udvarra, hogy szívjon egy kis friss levegőt, de amikor elnézett az égen ezüstösen csillogó Holdra, felordított fájdalmában, és a kezére meredt, amin karmok és szőrszálak kezdtek el kinőni.
- Perselus! - Kiáltott barátjának. rémülten. Perselus azonnal a hang irányába ment, és fél percen belül már együtt bámulták az átváltozóban lévő végtagot. Amint Minerva visszatért, majdnem elájult a kínlódó Sebastian láttán.