Chapter 1.

Két hónappal később Perselust is utol érte a végzete:
A sötét éjjelben járkálván egy, a földön fekvő emberre figyelt fel. Közelebb ment, hogy segítsen az ismeretlennek, amikor az hirtelen megmozdult: Felugrott, és egy ügyes mozdulattal a földre terítette gyanútlan áldozatát. erselus próbált szabadkozni, de a lény erősebbnek bizonyult nála. "Meg fogok halni" - futott át a rémült tizenéves agyán. A lény áldozata nyakára borult és egy gyors mozdulattal sebet ejtett Perselus ütőere közelében. Majd szívni kezdte a gyerek vérét, aki már feladta azt a hiú reményt, hogy túléli ezt az éjjelt.
- Vérszerződést kötünk - Duruzsolta mély, búgó hangon az előbb még eszméletlenséget színlelő, hangjából ítélve nőnemű támadó, majd kacarászni kezdett.
"Hogy lehettem ilyen ostoba? Mégis, mit hittem? Azt, hogy valaki az erdőben kószálva összeesett?" - Kérdezte magától a már majdnem félholt Perselus. Amíg ezt végiggondolta, addig támadója a saját csuklóján is sebet ejtett, amiből lassan, de annál biztosabban ömlött a sötétvörös vér.
- Igyál, amennyit csak tudsz. Hidd el, jót fog tenni. - Bizonygatta. Perselus elfordította a fejét, mert nembírta a vér látványát. Ekkor a nő a vérző csuklóját Perselus ajka elé tette, és mikor a gyerek ismét elfordította az arcát, a nő türelme elfogyott: Perselust torkánál fogva elkapta, állkapcsát két oldalról megnyomta, minek eredményeképp Perselus kinyitotta a száját. A nő a már teljesen véres csuklóját áldozata szájához tette, és hagyta, hogy vérét a halálra rémült és undorodó áldpzata lenyelje.
Több, mint öt percig tartott, mire a vér cserét a nő félbe szakította azzal, hogy a kezét az oldala mellé szegezte, és megszólalt:
- Mára ennyi legyen elég. Rose vagyok - Mutatkozott be, és jobb kezét Perselus felé nyújtotta.
Perselus egy pillanatig gondolkodott, hogy mit kéne tennie, de3 aztán elhatározta magát, és kezet fogott Rose - zal.
- Én pedig Perselus - válaszolt udvariasan.
- Szép név - Búgta Rose. - Szólíthatlak Pepe - nek? - Kérdezte mosolyogva.
Perselus bólintott, és most először ránézett Rosera. A nő nem lehetett idősebb tizenkilencnél, sötétbarna, göndör haja majdnem a háta közepéig ért, bőre a telihold fényében hófehérnek tűnt, a szeme pedig enyhe zöld volt.
- Rosie a becenevem - Mondta Rose.
Majd elment.
Perselus hitetlenkedve nézett utána, de fél perc múlva elindult, hogy megnézze, mi van Sebastiannal. Félt a rá váró látványtól, de amikor belépett barátja szobájába, kis híján elájult.
Nem erre számított.